Manapság egyre elterjedtebb és egyre nagyobb divatot, teret kapott a műköröm, mely sokak fantáziáját megmozgatja. Bár azzal kevesen vannak tisztában, hogy hogyan dönt egy szakember arról, hogy a vendégének melyik technikát milyen díszítéssel, mintával és formával ajánlja.
Körömhosszabbítással már ókori eleink is próbálkoztak, az első modern műkörmöt, egy körmét rágó fogorvos alkalmazta. Saját körömszéleire ragasztás nélkül helyezett fel körmöket, így azután azok nem bizonyultak tartósnak. (A fogorvosok technikáiból az óta is sokat merít a műkörmös szakma.)
A műkörmök térhódítása az 50-es években, a filmiparnak köszönhetően kezdődött. A színésznők a filmfelvételekre valódi körömből készített vendégkörmöket ragasztottak. Ezeknek tartóssága azonban rövid volt, ezért a körömtechnikusok segédszövetes ragasztótechnikával próbálkoztak.
A műkörömépítés technikája azóta is folyamatosan fejlődik és változik. A divathullámok egy-egy színt, technikát vagy formát felkapnak, másokat elfelejtenek, vagy éppen újjáélesztenek.
A manikűr kíméletes módszere az 1830-as évektől vette kezdetét, amikor Párizsban Sitté doktor bőroldót és rózsafa pálcikát alkalmazott a körömbőr kezelésére. A körmök csillogását krémek, paszták alkalmazásával érte el. (E módszer mai változatát nevezzük francia manikűrnek.)
A körömlakk feltalálása, mely új fejezetet nyitott a körömápolás történetében, Charles Revlonhoz fűződik. A Revlon cég alapítója eredetileg autófényezésre szánt anyagot alkotta körömlakként újra.
Ezután fellendült a körömápolás fejlődése: csiszolóporos reszelők, körömbőr eltávolítók, folyékony körömlakkok segítségével kezelték, díszítették a körmöket.
